Miért érzem minidg h ha a dolgok nem igy mennének akkor „ki kéne találni”, „nem én lennék” ha ez nem velem történne esete, és hogy leginkább egy groteszk film főszereplője vagyok, fejemen a bohócsipka??!!§’”+!%/=()Ö)(=/%!+”’§
Asszem el kéne kezdenem blogot irni
Márcsak azért is h dokumentáljam h valóban ez történik…
Kezdhetném a mai nappal
Igen szép kezdet lenne erre
1 Hajnal 5 óra 15…első csöngés, 20, második csöngés, 25, harmadik csöngés, illetve kopogtatás..:))
2 Korán, naggyon korán, este 1kor sikerült vízszintesbe kerülni
3 Kávé a mcdonaldsban, heee?? Leégeti a nyelvem..innentől kezdve a nap hátra levő részében bármit fogyaszthatok mindenféle minőségi igény nélkül…úgysem érezném. pavlova tortáját és narancsos kacsát is elém tehetnének…és ekkor még nem is tudom h milllllyen hosssszúúú is lesz ez a mai szééép nap
4 döglött sün a bokor alatt??
Nem igazából ő nem igazi résztvevő.. egészen szépen és jól alakult amúgy a napunk, 3 óra után szögedi átszállással megérkeztünk Hódmezővásárhelyre.. jahh, alapból nem szeretem Szegedet.. pontpontpont
De Vásárhely szimpátikus,,…sok a kerékpár, és csinos :d
Szóval, egészen jól kerekedett a nap.. eső sem volt pedig számítottunk rá
Épp találgattuk h ki lesz a kedves hangú kertész fiatal ember akivel találkozónk lesz – és itt közbe szúrnám h itt kezdődik az 5.pont…és tart egészen este 8óra 30 percig, amikor a vonatunk befutott a nyugati pályaudvarra
Tehát, találgatjuk, h emberünk érkezhet-e kerékpáron, babakocsiban, lehet-e férfi hangú nő, talán az a megnyerő öltönyös, a laza rasztás….már már olyan mint egy vakrandi a megbeszélt egyeztetés emberünkkel…tolom kis fejembe a sajtos kiflit mert leesett a vércukor.. kávéra és rendes ebédre nincs idő, sok a dolog, kevés az idő…nyitom csukom a rossz cipzárú táskám, megjelenik az ember.. kis kolleginám rohan és pislant hátra kérdő tekintettel h tegezze-e v magázza-e az urat.. én a felgyorsult események hatására izgatottan kirántom a cipzárt a táskámból…..innentől kezdve mint a bálna szája egy foggal a táska bezárhatatlan…próbálom beletömszkölni egy rongyszatyorba az egészet fejjel lefele.. közben elindulok h haladjak emberünkhöz bemutatkozni és kis kolleginám támogatni az első szerbuszban amit emberünk felé fog megereszteni.. közben két pulóverem és sálam tekerem a felhízott rongyzsák fülére.. próbálom cipelni, nehéz nagyon, a vállamra nem jön fel, lehúzza a kezemet.. másik kezemben fényképezőgép, harmadik kezemben mérőszalag.. odaérek, negyedik kezemmel ami szerencsére épp a jobb kezet fogok emberünkkel.. nememlékszem xy megnyerő jóllakott férfiarc.. aki megitéli mit vágjunk mit ne vágjunk ki a helyszinen.
Zavarunk utána gyorsan indulunk közös munkánk végzésére.. ők ketten tárgyilagosan beszélnek a fák állapotára, hangulatáról, betegségeiről, fájdalmairól, nem utolsó sorban jövőjéről.. én meg futok fától fáig, jobb kéz mérőszalag, mérni a törzsátmérőt a földön.. ilyenkor persze a meghízott rongyzsák landol a porba koszba homokba kitudjamibe….gyorsan lelépem a fa koronáját…15 méter, jelentem hangosan, a törzse 110 centiméter…lefotózom gyorsan jobbkézzel és klikk.. minden meg van örökítve és már vetődünk is a következő fához…hízottzsákom hozom a balomban.. szép sárga sálam portalanítja utat járdát, a pulcsikon remekül mutatnak a tavalyi falevelek.. emeberünk néha értetlenül és szánakozva olykor megvetően nézi harcomat A Zsák és annak kül-bel tartalmával…megyek, ledobom, kihúzom, mérem, bekiáltok, lelépem, beszólok, klikk, felkapom, tovább állok, mérek törzset, lépet koronát, foto, zsák fel, következő, mér, lép, klikk, felkap, ledob.. ezt kábé negyvenötször.. a végére egészen rutinossá válok, keringőzök az eredeti és új kollegám alkotta kollektíva között, oda vissza, adat beszerez, adatot lead.. mint a vadászat.. a végére már már hősies mosoly a homlokomon h abszolváltam a problémát, bal tenyeremben hólyag de a hízott zsáknak már több a bel tartalma mint a kültartalma az időközbeni beletömködéseknek köszöhetően…..és mint ki kiválóan teljesítette a rá kirótt nehezített pályás feladatott már emelt fővel nézek emberünk szemébe ki sietősen távozik, orra alatt valószínűleg mormolva h milyen egy ideges kapkodós szerencsétlen alakok ezek a pöstiek….
Huhh
Nincs pihenés
Nincs ebéd
Sör a zsákban…vár, les, még nem fogyasztható
Busz-e v vonat???
Maradjon a vonat, elérjük a 3 órást kényelmesen.. előtte még megnézünk egy valamit, ami után kicsit gyöngyöző homlokkal tapossuk az aszfaltot h vonatunk elérjük…már nem ugrunk be a cukiba sem.. egy újabb elmaradt kávé….kis nyugalom az állomáson,, még egy doboz sör beszerzése h tudjunk koccintani is majd a vonaton.. jönnek az esőfelhők…jégkrémet is kérünk anélkül nem lehet innét távozni, megérdemelt jutalom munkánkért.. épp időben becsúszik vonatunk…..a másik végére érve sikerül 0-ra fékeznie, telepakkal jégkrémpálcával még kocogunk is a szemerkélő esőben…elértük J
Sinen vagyunk J
Gondoljuk
Jön az eső, jég is jön, nyugodtan tekintjük
Végülis mi egy fém kaszniban süvítünk át az alföldi prérin.. nincs okunk tartani attól h belénk csap a villám…sör még pihen, majd Szöged után, ott még okosan átszállunk, a sípszó elhangzása után szintén utolsóként….kedves kuckót keresünk, csak ketten vagyunk, sört kinyitjuk, elégedett vigyorgás, iszogatás, zenehallgatás, olvasás, szaladó táj….aztán megállj
Vihar jött fa eldőlt kábelre rákerült mi megakadtunk
90 perc
h a fa lekerüljön
hohóóóó, nem érünk akkor már fel pestre táncolni se
nah, sebaj
küldik a menetsítő buszt
1óra30perc mulva jön az első, a vezetője frissen zuhanyozott, a villamost még valószínűleg átpingálta a táblán vontra h tutijo legyen.. közben már 2 vonat nyája akar egy busszal tovább lépni….a mamik nagyon sietnek, el kell érni az esti daier-t és magdi apus uj epizódját.. mi még ráérünk várni.. nincsenek ilyen fontos halaszthatatlan programjaink…a másik buszra felférünk, még ülünk is, 20 perc, Cegléd.. ott meg sok a víz, áll a buszmegállóban.. innetől kezdve csónakos mentőcsapatok indulnak a kimenekítésünkre…áteveznek minket a vonatállomásra, felkapaszkodunk az utolsó kocsira.. még jo h a sssssört idejekorán megittunk :D igy legalább előre rányugiztunk az eseményekre.. abszolút higgadtsággal és nyugalommal vártuk ki a 2 és fél órás késést…ahhoz képest h egy évben talán egyszer sem utazom ilyen nagytávolságra vonattal.. ez eléggé változásokban és helyzetekben gazdaggá sikeredet.. a munka helyi sztorik is felszaporodtak.. mindenki mást hallott, a közös metsszék a nap végére szépen megnagyobbodott…fontos sürgős sietős pillanatokban sikerült elérni a röhögve fuldokló futás állapotát h elérjük a vonatot..de hát ezekre a percekre jönnek ki a nagy poénok…
nah, hossszúúúhosszúúúnap
pedig, alapjáraton szeretek vonatozni
el is fáradtam..hoszúúú, végeérhetetlen nap
napnapnapnapnapnapnap
